17. fejezet

Sziasztok. :)
Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek nekem. <3 <3
Van zene, van kép (feltöltve & belinkelve - még mindig a  világosabb szavakra kell kattintani), és van szöveg is! :DD
Tudom, hogy kicsit fura, hogy a vacsorát átugorjuk, de majd később megértitek miért. ;)
Tudom, ez rövid, és azt is mondhatnám, hogy ez egy kis rész a... hohóó, majdnem elkotyogtam.. 
De most kicsit sietek, mert TRUE BLOOD 5. ÉVAD 1. EPIZÓD, MA ESTEEEEEE!!!! JUHÉÉÉÉÉ!
Bocsi. :'D
Ééés ott jobb oldalt, látjátok a Dance My Life facebook-os oldalát is. Like? :) --->
Ha minden úgy megy ahogy tervezem, akkor péntek vagy szombat délután/este hozom az új fejit.
Jó olvasást!
xoxo.:
Faith






- Köszönöm, hogy eljöttél. - ölelt magához Jill.
- Igazán nincs mit. - ráztam a fejem - Örülök, hogy eljöhettem.
- Kicsit lököttek vagyunk, nem? - tárta szét a karját Jim.
- Nem jobban, mint én! - nevettem, és őt is megöleltem. A lányokról is elbúcsúztam, majd a liftajtó előtt állva mosolyogva néztem Aaront.
- Mehetünk? - lépett mellém. Bólintottam, és egymásba karolva beléptünk a liftbe. - Büszke vagyok rád. - mondta, mikor bezáródott az ajtó.
- Miért?
- Mert kibírtad a családomat. - vigyorgott.
- A családod nagyon is jópofa. Ne nyavalyogj! - bokszoltam bele a karjába.
- Ütögetsz? - vigyorodott el - Komolyan? Ütögetsz? - lassan közelebb lépett, de én hátrálni kezdtem - Ez nem volt jó ötlet. - csóválta meg a fejét és egy lépéssel előttem termett. Elkapott, magához húzott, és csikizni kezdett. Én félig visítottam, félig sírva röhögtem, de nem engedett.
- Nehheee, nem kapokh  leveghőőőőőőőőőt!! - próbáltam szabadulni.
- Ütögetsz? - mormolta a fülembe és tovább csiklandozott. Ekkor csilingelve kinyílt a liftajtó, és egy lány lépett be. - Óóó, szia Suzy! - biccentett a kb. 15 éves lánynak, de nem engedett el.
- Sziasztok. - mosolygott.
- Megölelnélek, de most le vannak foglalva a karjaim. - rántotta meg a vállát, és egy kicsit megcsikizett, hogy Suzy értse.
- Azt látom. - nevetgélt - Én is nagyon csikis vagyok. De te ki vagy? - nézett rám.
- Szia, Abby vagyok. - próbáltam inteni.
- A barátnőm. - egészítette ki Aaron. A gyomromban a pillangók megint bukfencet hánytak, mint mindig, amikor az ő szájából hallottam ezt a szót. A lift újra megállt, ezúttal a földszinten. - Suzy, szerinted elengedhetem? - kérdezte.
- Az attól függ, mit tett.
- Adott egy zsibit.
- Ebben az esetben, nem. - vigyorgott.
- Én is így gondoltam. - helyeset Aaron, és a vállára kapott. Úgy gondoltam, itt az ideje tiltakozni.
- Na neee! Tegyél le! Kérlek!
- Nem. - jelentette ki, és elindult velem.
- Héé! - röhögtem el magam. Aaron hátán lógva intettem egyet a portásnak (aki majd megpukkadt a röhögéstől), és Suzytól is elköszöntem, mikor konkrétan beültetett a kocsiba. A garázsba érve, gyorsan kipattantam a kocsiból és "menekültem". Aaron utánam vetette magát, és megint felkapott.
- Többet nem fogsz megütni? - húzta fel a szemöldökét.
- Soha-soha-soha többet! - kapálóztam.
- Akkor leteszlek. - mondta - Majd odafönt. - nevetett, én meg lefejeltem a vállát. Mikor felértünk valóban letett, és egy csókot nyomott a számra. - Be kell mennem.
- Tudom. - suttogtam - De én is elmegyek. Mászkálok egy kicsit, meg állást is kell keresnem.
- Oké. Vigyázz magadra. - még egyszer megölelt, és kilépett az ajtón. Én kikotortam a bőröndömből egy összeállítást, és magamra kaptam. A táskámból átpakoltam a hátizsákba, és egy gyors pisilés után, készen álltam.
Úgy igazán még nem sétáltam New Yorkban, csak a parkban, meg egy-két utcával arrébb. Josh-nak köszönve kiléptem a kapun, és elindultam a buszmegállóba.
Egy szimpatikus (igen, tudom, egy busz nagyon szimpatikus lehet, de ez van) buszra felpattantam, és kb. 20 perc zötykölődés után leszálltam, csak úgy random. Tovább sétáltam, minden utcába benéztem, és szintén a "szimpi" elvet alkalmazva ráfordultam az egyikre. Nyugati 47. utca. Hmm.
Szemben megláttam egy gyros árust, és bár az ebéddel még bőven elvoltam, nem bírtam megállni, vettem egyet. Utána megfordultam, és ekkor megláttam.
Kelly Gomer Táncstúdió.

Zene :)