Bevallom, kezdek félni, hogy elvesztettem-e csomó olvasót, vagy kitartóan vártatok míg én a hülye hóbortjaimmal nem tudtam új fejezetet írni..? Úgy voltam ezzel a bloggal, hogy nincs kedvem hozzá, de közben kiderült, hogy van.
Na, ezt jól megmondtam! :D
Most ez közzé teszem, de nem tudom, hogy mikor tudom hozni az újat, mert megyünk a nagypapámhoz, aki mucsaröcsögén lakik, ergo nincs rendes internet, de igyekszem!
Azt, amit az előző fejezetnél írtam, (szégyellem magam, nem volt az fejezet maximum extragiga rövid betűkavalkád) azt felejtsétek el! Mármint a négy részt, meg egyebeket... :s Összeszedem magam! Ígérem. Megpróbálom betartani! :P
De inkább nem is beszélek, olvassatok!
xoxo. Faith <3
Reggel Aaron karjaiban ébredtem. Szerintem sok-sok éve nem voltam ilyen kipihent és nyugodt, annak ellenére ami az elmúlt nap történt. Ránéztem Aaron arcára, és most, hogy aludt, kifejezetten kisfiús volt. Nagyon édes.. Mosolyogtam magamban. Óvatosan kibújtam az öleléséből, felálltam és kisétáltam a konyhába. Gondoltam, ha már itt aludhattam, megcsókolt, aranyos volt velem, csinálok neki reggelit. Benéztem a hűtőbe és kivettem tojást,sonkát és egy kis hagymát. A tojást felvertem, majd belevágtam az egyéb dolgokat, aztán, zutty, bele a serpenyőbe. Mikor jól kicsodálkoztam magam a konyhán, és a kaja is kész lett, öntöttem narancslevet egy pohárba és már indultam volna befelé, mikor rájöttem; nincs villa. Hol a villa? Elkezdtem kihúzogatni a fiókokat, de sehol sem volt villa, de még kanál vagy kés sem. Végül úgy döntöttem, hogy egyet gyorsan elmosok én, és voala! A tányért és a poharat leraktam az éjjeli szekrényre, majd nyomtam egy csókot az arcára.
- Ébresztőő.. Csináltam neked reggelit.. - suttogtam a fülébe - Tojáás ráántottaaa.... - nyújtottam el a szavakat, mert láttam, hogy egyre jobban mosolyog. - Na, kéred vagy nem? Mert én Isten' bizony megeszem helyetted! - böktem meg, mire azonnal felült. Én nevetve dobtam magam vissza az ágyra, és miközben ő evett, én azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom visszaszerezni a kocsim, a cuccaimmal együtt. Aaron láthatta a fejemen, hogy nagyon töröm valamin.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte két falat között - Amúgy ez baromi finom!
- Köszönöm. - mosolyogtam - Azon gondolkoztam, hogy hogyan fogna a cuccaim, meg a kocsim, a bátyám, meg az elől a suttyó háza elől, átkerülni... ide? - kérdeztem félénken a végén. Ő pár percig komolyan nézett rám, majd kitört belőle a röhögés. Megszeppenve bámultam rá. - Mit mondtam ami ennyire vicces volt? - ráztam értetlenül a fejem.
-Ah..ah..azonh... - törölte meg a szemét - Azon, hogy milyen félénken kérdezted a végét!
- Hé! Attól még, hogy nem New Yorkban nőttem fel, nem kell bunkónak lennem! - löktem meg.
- Nem is úgy gondoltam! - nézett rám aranyosan és dobott egy csókot. - Amúgy, elhozom én. Ha az jó.
- Te tudsz vezetni? - néztem rá.
- Igen.
- De akkor miért nem kocsival voltál tegnap? Jut is eszembe, miért sétálgattál éjjel egyedül a sztráda mellett? - húzódtam arrébb és néztem komolyan a szemébe.
- Lerobbant a kocsim. Pont mikor belém rohantál, akkor jött meg az autómentő. De úgy láttam nem vagy olyan állapotban, és akkor még nem is terveztem, hogy ide jössz.
- Elfogadva. - kacsintottam rá - De nem is szándékozom a nyakadon élősködni! A bátyámhoz nem megyek vissza, így marad a saját lakás lehetősége.
- Engem nem zavarna! - nézett rajtam végig kacéran.
- Nem, ezt ne csináld! - pattantam fel - Ismerem az olyan pasikat akik nem gondolnak semmire, csak magukra! Ha olyan vagy, ne is menjünk bele! - suttogtam a végét csalódottan, és kimentem a szobából. Akkor úgy voltam vele, hogy összekapkodom a cuccaimat, és elmegyek onnan, de ő utánam rohant és a vállam fölött visszanyomta az ajtót.
- Nem úgy gondoltam. Sajnálom. - suttogta a fülembe - Nem tudom mi van velem. Még sohasem mondtam ilyet senkinek sem, csak te olyan szép vagy, és olyan más mint a többi lány akit ismertem. - miközben beszélt én lassan elmosolyodtam, és tudatosult bennem; ő nem olyan. - Megfordulnál kérlek? Meghalok, hogy nem tudom mit gondolsz! - eldobtam a cuccaim és megfordultam, nyakába fontam a karom.
- Szerinted.mit.gondolok? - kérdeztem minden egyes szó között, apró csókot nyomva a szájára.
- Nem tudom... nem értettem rendesen.. megismételnéd? - nevetett, a homlokomnak döntve a sajátját. Én is elnevettem magam, és adtam neki egy hosszabb, mélyebb csókot.
- Na így már világos? - simítottam végig a hátán.
- Mondjuk, de még így is motyogtál egy kicsit.
- Ezt kikérem magamnak! Sohasem motyogtam, most sem fogom elkezdeni! - csóváltam meg az ujjamat az orra előtt, jelezve, hogy most engedjen el. - Megszáradt már a cuccom? - ő időközben kihozta a kajáját és a pultnak dőlve evett, így csak rámutatott egy kisebb szobára.
Én bementem és megtapogattam a szárítótól lelógó pólót és gatyát, de ahogy a kockás inghez értem, elakadt az lélegzetem. Pánik tört rám, a gyomrom összezsugorodott és föld kiszaladt alólam. Hüppögve téptem le a darabot, és a nappalin át az ablakhoz rohantam. Teljes erőmmel kivágtam rajta, majd a térdem végleg megadva magát összecsuklott. Hirtelen a padlón találtam magam, zokogtam és átöleltem a térdem. Aaron elejtette,vagy dobta a tányért és hozzám rohant.
- Sss, nyugalom! - húzott magához - Nincs baj, nincs baj..
- K..köszönöm. - öleltem át szorosan.
- Micsodát? Mindegy, de mit dobtál ki az ablakon?
- Egy rohadt inget! - morogtam. Ő bólogatott, de közben mosolygott. Egyszer majd talán elmondom neki. Visszamentem a mosókonyhába, és felöltöztem. - Hogyan jutok el a bányámhoz?
- Hol lakik? - én elmondtam a címet, meg egy két emlékezetesebb dolgot, mire ő hívott nekem egy taxit, és adott rá pénzt, amit nagyon rühelltem.
Mikor a kocsi lefékezett az öreg Volvo mellett, oda adtam pénzt, és lassan kiszálltam. Pontosabban kikúsztam. Berohantam a kapualjba és csengettem. Imádkoztam, hogy a bátyám legyen az. 10 perc után sem szólt bele senki, így hátramentem, és felmásztam a tűzlépcsőn. Óvatosan az erkélyre léptem, és megállapítottam, hogy az üveg úgy van ahogy tegnap is volt. A szilánkok még mindig beterítették a padlót, és az én alvadt vérem is ott volt. Csöndesen beléptem a lakásba-az Aarontól kapott szállodás papucsnak hála nem vágtam szét a lábam- és ellopództam az ajtóig. Mikor nem hallottam kintről semmi hangot kiléptem. A folyosón látszódtak a dulakodásunk nyomai, úgy tűnik senki sem járt itt tegnap óta. Kirohantam a nappaliba, és felkaptam a kocsikulcsot az asztalról, onnan ahova még tegnap ledobtam. Visszarohantam a hálóba, megfogtam a bőröndömet és kivágódtam a folyosóra. A lifthez siettem, de az az rohadék szépen, lassan, nyugodtan vánszorgott fel, ezért inkább a lépcsőt választottam. A földszinten elkezdtem háttal kitolni az ajtót, de meghallottam Peter hangját. Behúztam a fejem és az ablak alá bújtam. Ők a lifthez álltak, örültem, hogy nem azzal jöttem le. Mikor beszálltak, én kirohantam, mert gondoltam, hogy észreveszi a hiányzó bőröndöt,kulcsot. Igazam is lett, mert amint beszálltam a kocsiba és magamra zártam az ajtót egy dühös ordítás hallatszott a ház felől, én pedig beletapostam a gázba. A kocsi a hirtelen sebesség változás miatt felhördült alattam, de hűséges baráthoz méltón gyorsulni kezdett. Mikor Peter és Jason kivágódott a házból, én pont akkor fordultam be a sarkon. Kapkodtam a levegőt, és csak percek múlva lassítottam, de így is folyton a visszapillantót lestem, aminek majdnem egy macska halála lett a vége, de időben észrevettem, viszont így legázoltam egy virágágyást. Egy idő után megérkeztem, de nem találtam közvetlen parkolóhelyet, ezért egy kicsit arrébb kellett megállnom. Mikor nyúltam volna az ajtó fogantyúja után, valaki elkapta a kezemet. Én felsikoltottam, a bőröndömet elejtettem.
- Héé, kiasasszony! Csöndesebben! - fordított maga felé...a portás!
- Uramisten! Bocsásson meg, de nagyon megijesztett John! - ráztam a fejem.
- Josh a nevem. - vette fel a bőröndöm.
- Nagyon sajnálom. Elég zaklatott voltam tegnap este, nem emlékeztem pontosan. - nyúltam a csomagom felé.
- Nincs baj. - mosolygott - Ne, kérem hagyja, felvitetem! - mutatott a bőröndre.
- Egyedül is fel tudom vinni, de azért köszönöm! - mosolyogtam én is, és kivettem a kezéből. Ő csak elképedve bámult rám, és mikor beszálltam a liftbe, még akkor is csak nézett utánam.Nem volt kulcsom ezért bekopogtam, és vártam. "Ne hagyd, majd én!" hallottam bentről Aaron kiáltását. Pár másodperccel később egy nő nyitotta ki az ajtót. Egy szép nő. Egy nagyon szép nő.
http://www.youtube.com/watch?v=AWiccrTB4LM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése