3. fejezet

Miután bementünk a lakásába eléggé meglepődtem. Nah, jó...konkrétan hanyatt vágódtam a meglepetéstől! ....Ugyanis a régi szívszerelmem vigyorgott a kanapén!!!
- Te meg, hogy a retkesragyaverésbe kerülsz IDEEE?????
- Igen, én is örülök, hogy látlak... Hogy vagy?
- Mimimimimimimiiiii??? Dedededeedeeeee..... - erősen úgy nézhettem ki,mint valami idegbeteg ahogy a hajamba túrtam és olyan arcot vágtam, hogy az elmegyógyintézetben is irigykedtek volna a legsúlyosabb betegek is. Szóval... érdekes helyzet volt... Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom.
- Szépen megnőttél!- vigyorodott el gúnyosan. Tény, hogy még 14 évesen is elég "laposka" voltam... De ezt nem kéne az orrom alá dörgölni! Én is akartam mondani valami frappánsat de lefagytam.... Pedig olyan nagyszájú voltam. Mindig! Még csecsemő koromban is sokat ordítottam.... Mit kéne mondanom?Mitkénemondanom?
- Te meg... Te... Te meg... Ööö.... Ráncos vagy! Ha!- kicsit furán vette ki magát, hogy leráncosoztam egy 23 éves srácot, de... tényleg volt 1-2 ráncocskája...
- Hogy kiszúrtad! Talán még mindig tetszem?? Mühüha
- MÜHÜHA????!!!!!!
- Mühüha.
- Mühüha... - ez a mühüházás kezdett egyre nevetségesebb lenni....- Mühüha....
- IGEN! MÜHÜHAAA!!!!- mikor újra egymásra néztünk, egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés.Mikor Steven vissza jött a konyhából a vizemmel, halványlilaeregetése se volt arról, hogy min nevetünk. De olyan viccesen festhettünk, hogy miután kinézte magát, ő is elkezdett velünk röhögni.
- Tulajdon képen min is nevetünk?-kérdezte Steven
- MÜHÜHAA....!!!!- vágtuk rá egyszerre, és újra rázendítettünk. Mikor csillapodtunk ők ott maradtak baromkodni a kanapén én meg körülnéztem. A hálószobából (ami egyébként rémesen kupis volt) nyílt egy kis erkély. Megpróbáltam kimenni de az ajtó zárva volt. Vissza mentem a nappaliba és rákérdeztem a fiúknál:
- Hogyan tudnék kimenni az erkélyre?
- Nekünk van erkélyünk?- nézett rám értetlenül Stev.
- Persze, hogy van te marha! - röhögött rá Mark -Öööhh... A kulcs ott lesz valahol...valahol...
- Valahol a két hetes pizza és a szennyes zokni között? - kérdeztem gúnyosan.
- Neeemmm.. Aaaaa....- és elkezdett hadonászni a sörével...aminek a fele az én fehér pólómon landolt.
- NEEEE!!!! - kiáltottam fel a foltot nézve. Ráadásul így, hogy nedves lett a pólóm tisztán átlátszott a fekete csipkés melltartóm, amit Mark persze azonnal megcsodált.
- Figyelj te menj le, szedj magadnak össze valami ruhát, és utána gyere vissza és öltözz át, addig mi megkeressük a kulcsot. - vette át rögtön a gondoskodó báty szerepét Steven. Én gyorsan lecaplattam a kocsihoz, kikapartam a bőröndből egy fekete pólót és egy fekete melltartót. Utána bestartoltam a fürdőbe, hogy normálisan át öltözhessek. Mire kijöttem a skacok valahonnan előkerítették a kulcsot és kinyitották az erkély ajtót. Gyorsan ki is mentem de nem volt semmi szék féle ezért lehuppantam a kövezetre. Mark kijött utánam és becsukta maga mögött az ajtót.
                                                                                   - Szia! Te, figyelj...Sajnálom, hogy leöntöttelek.

- No problemo. - néztem fel rá.
- Akkor jóóó.... Féltem, hogy haragudni fogsz vagy mi.
- Majd kimosom. Ne parázz. - odabentről kiszűrődött egy kiáltás amit alig tudtunk kibogarászni de sikerült. Ez volt: "Mark, hugii! Át szaladok Mick-hez, majd jövök. Legyetek jók! Mühüha!" Nah, a végét jól össze rakta, nevettem magamban.
- Képzeld épp facér vagyok! - szólalt meg hirtelen Mark.
- Fantasztikus... Am én is....
- Szuper...
- Az... Ez kezd egy kicsit kínos lenni, nem gondolod?
- Deee, szerintem is. Na jó akkor én most bemegyek. Majd bent... látjuk egymást...? - Elindult befelé, de amikor lenyomta a kilincset és nem történt semmi vissza fordult:
- Kizártuk magunkat!

http://www.youtube.com/watch?v=EgT_us6AsDg&ob=av2e

2. fejezet

Itt a második fejezet. Véleményt kérnék! xoxo: DancerGirl

Órák óta tartó zötykölődés után végre megérkeztem, New York-ba. Eszméletlen volt! (természetesen ez baromi nagy hazugság mert, mint mindig, most is nyüzsgött) Gyönyörű! Most már "csak" annyi a dolgom, hogy oda találjak a bátyámhoz. Pfff... Először is ki kéne találni a sok taxi-s közül. Aztán nem elütni az embereket. Köbö fél óra szlalomozás után oda értem. Csöngettemcsöngettem és...csöngettem.
Mikor már azt hittem, hogy nincs itt senki egy álmos hang szólt bele a kaputelefonba. Ami a bátyámhoz tartozott.
- Ki aaaaz?
- Én.
- Ki az az én, haver?!
- Meg se ismered a saját húgod hangját?! Nagyon kómás lehetsz...
- Jaaaa, te vagy az! Kerülj beljebb! - zümmögést hallottam, ami azt jelzi, hogy az ajtó nyitva
- Öhmm... és a csomagjaimmal mi lesz?
- Egyenlőre hagyd a kocsiban! Csak jól zárd rá az ajtót, és valamivel takard le... -ez nem túl bíztató...
- Ok, értem. Akkor mindjárt fent vagyok. - miután gyorsan letakartam egy sátor ponyvával a bőröndöm, és rázártam az ajtót a még mindig zúgó ajtóhoz léptem és benyomtam. Mikor oda értem a lifthez feltűnt, hogy borzalmas szag van, de nem foglalkoztam vele túlságosan. Megnyomtam a hívó gombot, és a lift nyűglődve-nyikorogva leért. Felértem a harmadik emeletre és amint kiléptem megláttam a bátyám. Még kócos volt az állig érő haja (érthető,mivel most kelt fel) és az a tipikus mosoly ragyogott fel az arcán amikor meglátott. Oda mentem hozzá, és majdnem kipréselte belőlem a levegőt olyan ölelést adott. Ezen nagyon meglepődtem mivel a múltkor még azt se volt képes kimondani a telefonba, hogy puszi... Szóval... érdekes. Ahhoz képes, hogy odalent milyen volt az előtér, itt fönt minden szép volt. A folyosó végén volt egy hatalmas ablak amin sok fény jutott be, tágassá téve az amúgy unalmas helységet. A kövek is szürkések voltak amin álltunk szóval egész szép volt. A nagy örömködésre,nevetésre és a részemről való fulladozásra az utolsó lakásból kijött két emberke és megnézett. Mikor túl jutottunk a szokásos kérdéseken újra ő szólalt meg.

- Örülök, hogy itt vagy! - és megint megölelt.
A folyosón még mindig kint álltak azok a hapsik és az egyik krákogó hangon megszólalt.
- Máris új barátnőt találtál szegény Ann helyett?! - erre a másik (a fehér gatyás) azonnal kontrázott - Igen,igen! Azt szeretnéd, hogy megint csúnyán dobjanak? Vagy megverjenek a csaj tesói? - mindketten fülsértő nevetésbe kezdtek, és úgy éreztem, hogy itt az ideje közbe szólnom
-  Nem hiszem, hogy megvernék a tesóim. - láthatóan mindketten meglepődtek azon, hogy egy 19 éves lány,sötét hajjal aki hozzájuk képes bolha piszok vissza mer nekik szólni.
- Aztán mér' nem?!- lépett közelebb az egyik, mire a bátyám megpróbált maga mögé tolni, de én nem hagytam magam.
- Azért bunkókám, mert ez a srác az ÉN BÁTYÁM!!!! - már csak egy lépésnyire álltam tőle. Megpróbálta elkapni a karom, de én ügyesen arrébb húzódtam és kigáncsoltam. A másik persze rögtön oda jött és nagyon nem sportszerűen megpróbált leütni, de résen voltam és őt is a földre küldtem. Steven csak úgy nézett! A két krapek miután feltápászkodtak, vissza is slisszoltak a lakásukba. Pár másodperc után a bátyámból kitört a nevetés.
- Az fix, hogy jól el leszel itt NY-ban. - nevetett tovább, és már én is vele nevettem.

http://www.youtube.com/watch?v=RQa7SvVCdZk

1.fejezet

Nah, szijjasztok! Itt az első feji. Ez most kicsit hosszú lett de remélem nem baj. Jó olvasást!
xoxo: DancerGirl <3
Zene... A csontjaimig hatol és megmozgat... Detroit egyik parkolójában álltam ami már ismert találkozó helye volt a táncosoknak. Ez az utolsó estém itt mert holnap délután indulok a Nagy Almába. New Yorkb-ba. Steven, a bátyám ma felhívott (ami igen ritkaság volt manapság) és ezt mondta;
- Szia húgi! Nem lenne kedved feljönni ide NY-ba? Otthagyni azt a porfészket ahogyan én is tettem?
- Dedede... Miiiiii?!
- Azt mondtam, hogy nem lenne-e kedv... - itt félbe szakítottam 1, mert elsőre is jól hallottam 2, mert nem vagyok hülye.
- Azt értettem, te fogyatékos! Úgy gondoltam, hogy miért akarod, hogy ÉN felmenjek HOZZÁD New York-ba? Mert takarítani,mosni,főzni nem fogok utánad! Elég nekem apa és Lisa is!
- Nem azért akartam, de ahogy így mondod nem is rossz ötlet... - ezen a ponton komolyan megfontoltam, hogy lecsapom a telefont, de kíváncsi voltam, hogy mit akar ebből kihozni... - Szóval...azért szeretném mert mostanában...kicsit...egyedül vagyok...
- Áhhá! Ez a barátnőd is szakított veled?
- ...
-  Ennyire ramatyul vagy? Jó...tegyük fel... ha oda megyek, akkor...hogyan tovább???
- Hát, van egy kis lakás itt a közelben. Láttam kiírva, hogy "KIADÓ" és beszóltam, hogy esetleg holnap után megnéznénk.
- Te már lakást is találtál nekem???!!!!
- Öhmm.. Há' ja.
- Ezt most komolyan mondod?!
- Igen, na figyelj! Nekem most mennem kell. Ha jössz, akkor holnap délután indulj el. Azt, tudod, hogy hol lakom aszt' ha eltévedsz felhívsz...Szóval mentsd el a számom. Na szia. És mond meg Lisa-nak, hogy..izé.. üdv, vagy mi... - ez érdekes volt. Ennyire nehezére esett volna kimondani, hogy "puszilom" vagy "ölelem"?! Inkább meg se próbálom érteni... Na, jó! Akkor, most el kell köszönnöm a srácoktól. Meg apától... Meg..meg Lisától. Szegényt meg fogja viselni. De meg kell értenie. Legalábbis remélem. Inkább attól félek, hogy ha én elmegyek akkor pizza-n fog élni. Max. küldök neki kaját. Minden nap. Ahj, ez nevetséges ötlet.
Rendben mit kell csinálnom:  -összepakolni
                                                - tankolni
                                                - elbúcsúzni - Lisa
                                                                    - Srácok
                                                                    - Apa
                                                - csecsebecséket elrakni
                                                - kiásni a bőröndöm (ténylegholataligaaprómajmábanvanaz?!)
Gondolkodtam... Mit kéne még csinálnom?

 Nem lesz olyan nehéz itt hagyni ezt a helyet. Nem sok dolog köt ide. Mióta Anyu meghalt azóta Apa köbö olyan mint egy zombi aki sörrel gubbaszt a tv előtt és amikor a lánya szól neki, hogy vacsora kimászik a foteljéből teletömi a fejét és megy is vissza. Kivéve amikor dolgozik. Ha dolgozik még egyátalán. Annyit tudok, hogy reggel elmegy és délután haza jön. Az amit nehéz lesz itt hagynom az Lisa és skacok. A barátaimtól még úgy-ahogy eltudok majd válni és búcsúzni rendesen... De mi a fene lesz az én kis húgocskámmal? Mi? Én viszem iskolába, én hozom el az iskolából, én adok neki ebédet,reggelit,vacsorát. Talán Samantha gondját viseli egy darabig de nem örökké... Mi lesz ebből... Egyet tudok... Azt, hogy itt álok a parkolóban, itt Detroitban és most utoljára. Most kell megmutatnom, hogy mit tudok! Elkezdtem táncolni. Mozogtam. És láttam a többieken, hogy tudják mit érezhetek, és azt is látták, hogy valószínű, hogy nem lesz több ilyen alkalmunk. A végére hagytam a különlegességemet. Amit csak én tudok itt megcsinálni. A többiek számoltak rá:
- 1,2,3,4,5,6,7,8,9...
- ...10,11,12 ééés 13!
Mikor kimondták a bűvös tizenhármast megcsináltam az ugrásom. Az olyan, hogy mikor a tizenkettőre befejezem a pörgést és mikor kimondják, hogy "tize..." akkor az egyik lábam előre lendítem, a másikkal elrugaszkodom és a levegőben is csinálok egy pörgést. És tudtam, hogy ez volt az utolsó ugrásom ebben a körben. Fájt... De ezt a fájó rész, mint valami ölelő kar úgy fonta körbe a másik érzés... Az öröm! Mert akárhogy nézzük ez nem kicsi dolog. És ennek örültem. Mikor haza mentem apám szokásához híven a tv előtt gubbasztott, Lis pedig már aludt. Miután mindent leellenőriztem amit nem LEHETETT apámra hagyni, beálltam a zuhany alá. Végig gondoltam, hogy mit értem el itt Detroitban? Köbö a nagy s-e-m-m-i-t... De ha elmegyek NY-ba akkor akár fel is fedezhetnek. Ott fedezték fel a leghíresebb utcai táncosokat is! Mondjuk kicsi az esélye, hogy pont engem találna meg...bárki is... Mikor már egy órája álltam a zuhany alatt kiszálltam, hajat szárítottam és ahogy rádőltem az ágyamra azonnal elaludtam.

* MÁSNAP*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rázogatja a vállam. Mint kiderült nem reggel volt.
- Hahóóóó, ébredj! Nem kettőkor akarsz elindulni? - kérdezte tőlem Lis.
- Dedede... Akkor szeretnék. Mi a baj? Miért nem alszol még korán reggel? Szombat van...
- Ébredj már föl! Már 12:30 van...
- Miiiiii????? Azt, hogy... Öhhmm... ö..izzéé... Apa?
- Már elment. Annyit mondott, hogy egyek meg majd ébresszelek föl.
- Jó rendben.. Gyere adok müzlit, bekapcsolom neked a tv-t és amíg te eszel és nézed addig én elkészülök. - drága húgom erre bólintott bebugyolálta magát egy takaróval és elmélyülten nézte a Spongya Bob-ot. Én úgy rontottam vissza a szobámba mintha kergetnének. Előrántottam a bőröndöt (amit már tegnap kikészítettem) és elkezdtem pakolni. Mint egy örült.

Még pizsiben voltam, szóval amikor a szomszéd néni átjött vigyázni Lis-re és bekukkantott a szobámba azt hihette, hogy megőrültem vagy elgurult a gyógyszerem, mert kb. úgy nézhettem ki mint...mint...egy idegbeteg gorilla. Na igen...
Akkor a pakolással elkészültem egy óra alatt szóval már fél kettő volt. Gyorsan bevágtam magam a fürdőbe. Fogmosás,fésülködés,dezodorozás,egy kis smink...OK, kezdjük ott, hogy fogmosásnál kétszer inkább az orromat mostan mint a fogam,fésülködésnél kitéptem...hát egy két tincs hajam, és a sminket négyszer (!!!) le kellett mosnom, hogy újra csináljam mert vagy nem egyforma volt, de olyan szinten, hogy nem tudtam kijavítani vagy amíg az egyik szememre a csillogó szemhéjpúdert raktam addig a másikra a bronzost... Szóval a fürdőben ütöttem az idegbeteg nőstény gorilla szintjét. Ekkorra már fél három volt. Kicibáltam a cuccom beraktam a kocsiba, puszit nyomtam Lisa fejére és magam is beszálltam az öreg Volvo-ba. Akkor az utca végéről még vissza fordultam mert a fürdőben hagytam a neszeszerem. Másodjára is adtam egy puszit Lis-nek, és újra bevágtam magam a kocsiba.

Irány New York!

http://www.youtube.com/watch?v=PZF7CDBj1U0&feature=fvst

Bemutatkozom ;D

Hello!
Nagyon szeretek táncolni,imádom a táncos filmeket és egyéb tánccal kapcsolatos dolgokat. Na jó először a blog keletkezéséről...:
Egyik nap mikor éppen gyakoroltam az egyik tánc lépését azon gondolkoztam, hogy vajon hányan szeretnek még táncolni,nézni ahogy más táncol vagy más tánccal kapcsolatos dolgot. :P Arra gondoltam, hogy esetleg írnom kéne valamit mert egyszer régen (köbö az ősrobbanás előtt) a Tanárom azt mondta az egyik házi feladatomra (fogalmazást kellett írni), hogy megmutatta más tanároknak is és mind úgy gondolták, hogy jót írtam. Szóval, ha már van ilyen "írói vénám" vagy micsudám akkor írok Nektek egy történetet, a táncról, a tánc szeretetéről. Előre szólok, hogy az én történetem kicsit hasonlítani fog a Center Stage -Turn It Up! című filmre. Egyik kedvenc filmem. Mert bevallom onnan merítettem egy-két dolgot. Hozok nektek majd zenéket,képeket (magáról a történetről se feledkezzünk meg) sza egész jó kis blog lesz ez. Persze lesz benne szerelem,barátság,fájdalom... És egyéb dolgok. :P És még egy dolog; lesz egy kis napló beütése is... DE azért remélem, hogy tetszeni fog... :$$
xoxo; DancerGirl