1.fejezet

Nah, szijjasztok! Itt az első feji. Ez most kicsit hosszú lett de remélem nem baj. Jó olvasást!
xoxo: DancerGirl <3
Zene... A csontjaimig hatol és megmozgat... Detroit egyik parkolójában álltam ami már ismert találkozó helye volt a táncosoknak. Ez az utolsó estém itt mert holnap délután indulok a Nagy Almába. New Yorkb-ba. Steven, a bátyám ma felhívott (ami igen ritkaság volt manapság) és ezt mondta;
- Szia húgi! Nem lenne kedved feljönni ide NY-ba? Otthagyni azt a porfészket ahogyan én is tettem?
- Dedede... Miiiiii?!
- Azt mondtam, hogy nem lenne-e kedv... - itt félbe szakítottam 1, mert elsőre is jól hallottam 2, mert nem vagyok hülye.
- Azt értettem, te fogyatékos! Úgy gondoltam, hogy miért akarod, hogy ÉN felmenjek HOZZÁD New York-ba? Mert takarítani,mosni,főzni nem fogok utánad! Elég nekem apa és Lisa is!
- Nem azért akartam, de ahogy így mondod nem is rossz ötlet... - ezen a ponton komolyan megfontoltam, hogy lecsapom a telefont, de kíváncsi voltam, hogy mit akar ebből kihozni... - Szóval...azért szeretném mert mostanában...kicsit...egyedül vagyok...
- Áhhá! Ez a barátnőd is szakított veled?
- ...
-  Ennyire ramatyul vagy? Jó...tegyük fel... ha oda megyek, akkor...hogyan tovább???
- Hát, van egy kis lakás itt a közelben. Láttam kiírva, hogy "KIADÓ" és beszóltam, hogy esetleg holnap után megnéznénk.
- Te már lakást is találtál nekem???!!!!
- Öhmm.. Há' ja.
- Ezt most komolyan mondod?!
- Igen, na figyelj! Nekem most mennem kell. Ha jössz, akkor holnap délután indulj el. Azt, tudod, hogy hol lakom aszt' ha eltévedsz felhívsz...Szóval mentsd el a számom. Na szia. És mond meg Lisa-nak, hogy..izé.. üdv, vagy mi... - ez érdekes volt. Ennyire nehezére esett volna kimondani, hogy "puszilom" vagy "ölelem"?! Inkább meg se próbálom érteni... Na, jó! Akkor, most el kell köszönnöm a srácoktól. Meg apától... Meg..meg Lisától. Szegényt meg fogja viselni. De meg kell értenie. Legalábbis remélem. Inkább attól félek, hogy ha én elmegyek akkor pizza-n fog élni. Max. küldök neki kaját. Minden nap. Ahj, ez nevetséges ötlet.
Rendben mit kell csinálnom:  -összepakolni
                                                - tankolni
                                                - elbúcsúzni - Lisa
                                                                    - Srácok
                                                                    - Apa
                                                - csecsebecséket elrakni
                                                - kiásni a bőröndöm (ténylegholataligaaprómajmábanvanaz?!)
Gondolkodtam... Mit kéne még csinálnom?

 Nem lesz olyan nehéz itt hagyni ezt a helyet. Nem sok dolog köt ide. Mióta Anyu meghalt azóta Apa köbö olyan mint egy zombi aki sörrel gubbaszt a tv előtt és amikor a lánya szól neki, hogy vacsora kimászik a foteljéből teletömi a fejét és megy is vissza. Kivéve amikor dolgozik. Ha dolgozik még egyátalán. Annyit tudok, hogy reggel elmegy és délután haza jön. Az amit nehéz lesz itt hagynom az Lisa és skacok. A barátaimtól még úgy-ahogy eltudok majd válni és búcsúzni rendesen... De mi a fene lesz az én kis húgocskámmal? Mi? Én viszem iskolába, én hozom el az iskolából, én adok neki ebédet,reggelit,vacsorát. Talán Samantha gondját viseli egy darabig de nem örökké... Mi lesz ebből... Egyet tudok... Azt, hogy itt álok a parkolóban, itt Detroitban és most utoljára. Most kell megmutatnom, hogy mit tudok! Elkezdtem táncolni. Mozogtam. És láttam a többieken, hogy tudják mit érezhetek, és azt is látták, hogy valószínű, hogy nem lesz több ilyen alkalmunk. A végére hagytam a különlegességemet. Amit csak én tudok itt megcsinálni. A többiek számoltak rá:
- 1,2,3,4,5,6,7,8,9...
- ...10,11,12 ééés 13!
Mikor kimondták a bűvös tizenhármast megcsináltam az ugrásom. Az olyan, hogy mikor a tizenkettőre befejezem a pörgést és mikor kimondják, hogy "tize..." akkor az egyik lábam előre lendítem, a másikkal elrugaszkodom és a levegőben is csinálok egy pörgést. És tudtam, hogy ez volt az utolsó ugrásom ebben a körben. Fájt... De ezt a fájó rész, mint valami ölelő kar úgy fonta körbe a másik érzés... Az öröm! Mert akárhogy nézzük ez nem kicsi dolog. És ennek örültem. Mikor haza mentem apám szokásához híven a tv előtt gubbasztott, Lis pedig már aludt. Miután mindent leellenőriztem amit nem LEHETETT apámra hagyni, beálltam a zuhany alá. Végig gondoltam, hogy mit értem el itt Detroitban? Köbö a nagy s-e-m-m-i-t... De ha elmegyek NY-ba akkor akár fel is fedezhetnek. Ott fedezték fel a leghíresebb utcai táncosokat is! Mondjuk kicsi az esélye, hogy pont engem találna meg...bárki is... Mikor már egy órája álltam a zuhany alatt kiszálltam, hajat szárítottam és ahogy rádőltem az ágyamra azonnal elaludtam.

* MÁSNAP*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rázogatja a vállam. Mint kiderült nem reggel volt.
- Hahóóóó, ébredj! Nem kettőkor akarsz elindulni? - kérdezte tőlem Lis.
- Dedede... Akkor szeretnék. Mi a baj? Miért nem alszol még korán reggel? Szombat van...
- Ébredj már föl! Már 12:30 van...
- Miiiiii????? Azt, hogy... Öhhmm... ö..izzéé... Apa?
- Már elment. Annyit mondott, hogy egyek meg majd ébresszelek föl.
- Jó rendben.. Gyere adok müzlit, bekapcsolom neked a tv-t és amíg te eszel és nézed addig én elkészülök. - drága húgom erre bólintott bebugyolálta magát egy takaróval és elmélyülten nézte a Spongya Bob-ot. Én úgy rontottam vissza a szobámba mintha kergetnének. Előrántottam a bőröndöt (amit már tegnap kikészítettem) és elkezdtem pakolni. Mint egy örült.

Még pizsiben voltam, szóval amikor a szomszéd néni átjött vigyázni Lis-re és bekukkantott a szobámba azt hihette, hogy megőrültem vagy elgurult a gyógyszerem, mert kb. úgy nézhettem ki mint...mint...egy idegbeteg gorilla. Na igen...
Akkor a pakolással elkészültem egy óra alatt szóval már fél kettő volt. Gyorsan bevágtam magam a fürdőbe. Fogmosás,fésülködés,dezodorozás,egy kis smink...OK, kezdjük ott, hogy fogmosásnál kétszer inkább az orromat mostan mint a fogam,fésülködésnél kitéptem...hát egy két tincs hajam, és a sminket négyszer (!!!) le kellett mosnom, hogy újra csináljam mert vagy nem egyforma volt, de olyan szinten, hogy nem tudtam kijavítani vagy amíg az egyik szememre a csillogó szemhéjpúdert raktam addig a másikra a bronzost... Szóval a fürdőben ütöttem az idegbeteg nőstény gorilla szintjét. Ekkorra már fél három volt. Kicibáltam a cuccom beraktam a kocsiba, puszit nyomtam Lisa fejére és magam is beszálltam az öreg Volvo-ba. Akkor az utca végéről még vissza fordultam mert a fürdőben hagytam a neszeszerem. Másodjára is adtam egy puszit Lis-nek, és újra bevágtam magam a kocsiba.

Irány New York!

http://www.youtube.com/watch?v=PZF7CDBj1U0&feature=fvst