- Te meg, hogy a retkesragyaverésbe kerülsz IDEEE?????
- Igen, én is örülök, hogy látlak... Hogy vagy?
- Mimimimimimimiiiii??? Dedededeedeeeee..... - erősen úgy nézhettem ki,mint valami idegbeteg ahogy a hajamba túrtam és olyan arcot vágtam, hogy az elmegyógyintézetben is irigykedtek volna a legsúlyosabb betegek is. Szóval... érdekes helyzet volt... Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom.
- Szépen megnőttél!- vigyorodott el gúnyosan. Tény, hogy még 14 évesen is elég "laposka" voltam... De ezt nem kéne az orrom alá dörgölni! Én is akartam mondani valami frappánsat de lefagytam.... Pedig olyan nagyszájú voltam. Mindig! Még csecsemő koromban is sokat ordítottam.... Mit kéne mondanom?Mitkénemondanom?
- Te meg... Te... Te meg... Ööö.... Ráncos vagy! Ha!- kicsit furán vette ki magát, hogy leráncosoztam egy 23 éves srácot, de... tényleg volt 1-2 ráncocskája...
- Hogy kiszúrtad! Talán még mindig tetszem?? Mühüha
- MÜHÜHA????!!!!!!
- Mühüha.
- Mühüha... - ez a mühüházás kezdett egyre nevetségesebb lenni....- Mühüha....
- IGEN! MÜHÜHAAA!!!!- mikor újra egymásra néztünk, egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés.Mikor Steven vissza jött a konyhából a vizemmel, halványlilaeregetése se volt arról, hogy min nevetünk. De olyan viccesen festhettünk, hogy miután kinézte magát, ő is elkezdett velünk röhögni.
- Tulajdon képen min is nevetünk?-kérdezte Steven
- MÜHÜHAA....!!!!- vágtuk rá egyszerre, és újra rázendítettünk. Mikor csillapodtunk ők ott maradtak baromkodni a kanapén én meg körülnéztem. A hálószobából (ami egyébként rémesen kupis volt) nyílt egy kis erkély. Megpróbáltam kimenni de az ajtó zárva volt. Vissza mentem a nappaliba és rákérdeztem a fiúknál:
- Hogyan tudnék kimenni az erkélyre?
- Nekünk van erkélyünk?- nézett rám értetlenül Stev.
- Persze, hogy van te marha! - röhögött rá Mark -Öööhh... A kulcs ott lesz valahol...valahol...
- Valahol a két hetes pizza és a szennyes zokni között? - kérdeztem gúnyosan.
- Neeemmm.. Aaaaa....- és elkezdett hadonászni a sörével...aminek a fele az én fehér pólómon landolt.
- NEEEE!!!! - kiáltottam fel a foltot nézve. Ráadásul így, hogy nedves lett a pólóm tisztán átlátszott a fekete csipkés melltartóm, amit Mark persze azonnal megcsodált.
- Figyelj te menj le, szedj magadnak össze valami ruhát, és utána gyere vissza és öltözz át, addig mi megkeressük a kulcsot. - vette át rögtön a gondoskodó báty szerepét Steven. Én gyorsan lecaplattam a kocsihoz, kikapartam a bőröndből egy fekete pólót és egy fekete melltartót. Utána bestartoltam a fürdőbe, hogy normálisan át öltözhessek. Mire kijöttem a skacok valahonnan előkerítették a kulcsot és kinyitották az erkély ajtót. Gyorsan ki is mentem de nem volt semmi szék féle ezért lehuppantam a kövezetre. Mark kijött utánam és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia! Te, figyelj...Sajnálom, hogy leöntöttelek.
- Akkor jóóó.... Féltem, hogy haragudni fogsz vagy mi.
- Majd kimosom. Ne parázz. - odabentről kiszűrődött egy kiáltás amit alig tudtunk kibogarászni de sikerült. Ez volt: "Mark, hugii! Át szaladok Mick-hez, majd jövök. Legyetek jók! Mühüha!" Nah, a végét jól össze rakta, nevettem magamban.
- Képzeld épp facér vagyok! - szólalt meg hirtelen Mark.
- Fantasztikus... Am én is....
- Szuper...
- Az... Ez kezd egy kicsit kínos lenni, nem gondolod?
- Deee, szerintem is. Na jó akkor én most bemegyek. Majd bent... látjuk egymást...? - Elindult befelé, de amikor lenyomta a kilincset és nem történt semmi vissza fordult:
- Kizártuk magunkat!
http://www.youtube.com/watch?v=EgT_us6AsDg&ob=av2e
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése