Órák óta tartó zötykölődés után végre megérkeztem, New York-ba. Eszméletlen volt! (természetesen ez baromi nagy hazugság mert, mint mindig, most is nyüzsgött) Gyönyörű! Most már "csak" annyi a dolgom, hogy oda találjak a bátyámhoz. Pfff... Először is ki kéne találni a sok taxi-s közül. Aztán nem elütni az embereket. Köbö fél óra szlalomozás után oda értem. Csöngettemcsöngettem és...csöngettem.
Mikor már azt hittem, hogy nincs itt senki egy álmos hang szólt bele a kaputelefonba. Ami a bátyámhoz tartozott.
- Ki aaaaz?
- Én.
- Ki az az én, haver?!
- Meg se ismered a saját húgod hangját?! Nagyon kómás lehetsz...
- Jaaaa, te vagy az! Kerülj beljebb! - zümmögést hallottam, ami azt jelzi, hogy az ajtó nyitva
- Öhmm... és a csomagjaimmal mi lesz?
- Egyenlőre hagyd a kocsiban! Csak jól zárd rá az ajtót, és valamivel takard le... -ez nem túl bíztató...
- Ok, értem. Akkor mindjárt fent vagyok. - miután gyorsan letakartam egy sátor ponyvával a bőröndöm, és rázártam az ajtót a még mindig zúgó ajtóhoz léptem és benyomtam. Mikor oda értem a lifthez feltűnt, hogy borzalmas szag van, de nem foglalkoztam vele túlságosan. Megnyomtam a hívó gombot, és a lift nyűglődve-nyikorogva leért. Felértem a harmadik emeletre és amint kiléptem megláttam a bátyám. Még kócos volt az állig érő haja (érthető,mivel most kelt fel) és az a tipikus mosoly ragyogott fel az arcán amikor meglátott. Oda mentem hozzá, és majdnem kipréselte belőlem a levegőt olyan ölelést adott. Ezen nagyon meglepődtem mivel a múltkor még azt se volt képes kimondani a telefonba, hogy puszi... Szóval... érdekes. Ahhoz képes, hogy odalent milyen volt az előtér, itt fönt minden szép volt. A folyosó végén volt egy hatalmas ablak amin sok fény jutott be, tágassá téve az amúgy unalmas helységet. A kövek is szürkések voltak amin álltunk szóval egész szép volt. A nagy örömködésre,nevetésre és a részemről való fulladozásra az utolsó lakásból kijött két emberke és megnézett. Mikor túl jutottunk a szokásos kérdéseken újra ő szólalt meg.
A folyosón még mindig kint álltak azok a hapsik és az egyik krákogó hangon megszólalt.
- Máris új barátnőt találtál szegény Ann helyett?! - erre a másik (a fehér gatyás) azonnal kontrázott - Igen,igen! Azt szeretnéd, hogy megint csúnyán dobjanak? Vagy megverjenek a csaj tesói? - mindketten fülsértő nevetésbe kezdtek, és úgy éreztem, hogy itt az ideje közbe szólnom
- Nem hiszem, hogy megvernék a tesóim. - láthatóan mindketten meglepődtek azon, hogy egy 19 éves lány,sötét hajjal aki hozzájuk képes bolha piszok vissza mer nekik szólni.
- Aztán mér' nem?!- lépett közelebb az egyik, mire a bátyám megpróbált maga mögé tolni, de én nem hagytam magam.
- Azért bunkókám, mert ez a srác az ÉN BÁTYÁM!!!! - már csak egy lépésnyire álltam tőle. Megpróbálta elkapni a karom, de én ügyesen arrébb húzódtam és kigáncsoltam. A másik persze rögtön oda jött és nagyon nem sportszerűen megpróbált leütni, de résen voltam és őt is a földre küldtem. Steven csak úgy nézett! A két krapek miután feltápászkodtak, vissza is slisszoltak a lakásukba. Pár másodperc után a bátyámból kitört a nevetés.
- Az fix, hogy jól el leszel itt NY-ban. - nevetett tovább, és már én is vele nevettem.
http://www.youtube.com/watch?v=RQa7SvVCdZk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése