Csokis Kekszre Limonádé - kukk, a másik blogomba is!

Héllóó :D
Belefogtam egy új írásba.
Örülnék, ha oda is bekukkantanátok, mert így talán jobban megismerhettek engem.
Csokis Kekszre Limonádé <-- katt ide ;)
Véleményt oda is várok, még mindig nem nyírok ki senkit. Bááár...lenne elképzelésem... :P

Új fejezet is várható, holnap, vagy hétfőn hozom.

xoxo.: ~CsakÉn

Díjam! Hu, de nagyon köszönöm!!!

Szabályok:
1.Tedd ki a képet a blogodra!

2.Köszönd meg annak,akitől kaptad!

3.Írj le 6 dolgot magadról!

4.Küldd tovább 5 blogírónak, linkkel együtt!

5.Hagyj megjegyzést a blogjukon!

Nagyon szépen köszönöm Alice-nak és Violetnek!!  <3

Íme a 6 dolog rólam! :)


1; Van, hogy olyan dolgot is beleírok a blogba ami megtörtént velem *-*
2; Gyakorlás közben jutott eszembe a blog ötlete c:                                                                                  3; Imádok táncolni
4; Szeretek képeket keresni a blogba ^^
5; Néha elszomorodom a képek miatt :(
6; IMÁDOM, E.-t és EA.-t :3 <3

Akiknek  küldöm:

stellyke
Annus
~Johanna
Reby
Kicsi Peace

10. fejezet

Hahii :3
Azért hoztam, ilyen későn az új fejezetet, mert mintha mindenki kihalt volna, semmi, szavazáson is csak egy ember, teljes apokalipszis. De lehet, hogy csak én írtam bénát, bár ebben az esetben is VÁROK KOMMENTET. Nem szeretném a komi határt bevezetni, mert jó lenne ha magatoktól írnátok, csak sajnos ha semmi hozzászólás, akkor nem tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. :(
De, itt az új feji, várom a komikat és jó olvasást!
xoxo.: ~CsakÉn <3


A taxiban jutott csak eszembe, hogy Steven címe egyenlő Peter címével, szóval ott bármikor megtalálhatnak ezért kiáltva fordultam rejtélyes megmentőm felé:
- Ne! - mivel a válasz csak egy felvont szemöldök volt, magyarázkodni kezdtem - Ööö, izéé. Arra a címre mégsem mehetünk. Kérlek, ne kérdezd, hogy miért, de oda nem vihetsz! - néztem rá rémülten - Könyörgöm!
- Rendben. - szólalt meg egy kis tűnődés után - 1255, 5th Avenue - mondta a sofőrnek. Amaz morgott egy kicsit, de megfordult, és elindult az ellenkező irányba. Elég kínos volt ahogy nézett, főleg, hogy még pizsiben voltam, mocskosan és véresen.- Mi is a neved? - kérdezte pár perc csönd után.
- Abby.
- Vezetéknév? - vigyorgott.
- Elveszett... - vigyorogtam vissza erőltetetten. - És mi a te neved?
- Aaron [ejtsd: Éron] Hell - mondta - Tudod, a vezetéknév egyátalán nem találó, kivéve ha az ágyról van szó... - vigyorgott továbbra is. Ezen már nekem is mosolyognom kellett. Láthatóan megkönnyebbült, hogy már nem úgy ülök ott, mint valami menekült rab. Pedig az voltam. Nekem ekkor esett le, hogy pontosan hova is megyünk.
- 5th Avenue? Valaki jómódú. - töprengtem hangosan - Hmm..
- Mi hmm?? - nézett rám...ö...ö.ööö...aranyosan.
- Semmisemmi. - fordultam az ablak felé. Elcsodálkoztam, hogy még most is (jócskán hajnali kettő után jártunk) mekkora a forgalom.

Sok-sok taxi,gyalogos. Gyönyörű volt. Sajnos közben azt sem felejthettem el, hogy mi történt. Nemsokára megállt a taxi és mi kiszálltunk. Mivel nem tudtam, hogy melyik ház az ezért csak bután álldogáltam és bambultam magam elé. Mikor Aaron kifizette a sofőrt, elindult a kapu felé én meg követtem.
- Jó estét Mr.Hell! - köszönt a portás.
- Jó estét Josh! - köszönt ő - Ő itt, Abby egy kicsit nálam fog lakni. -világosította fel Josh-t.
- Értem uram, kisasszony. - biccentett felém. Kinyitotta előttünk az ajtót, és én gyorsan Aaron után siette a liftek felé, mert nagyon zavarban voltam. Ahogy felértünk egy gyönyörű folyosóra, ő jobbra fordult és rámutatott az első ajtóra.
- Itt lakom. - mondta és elővette a kulcsot.
- Ok - léptem közelebb. Ő kinyitotta az ajtót, és belépett. Egy picit csak bámultam
utána majd én is beléptem.
- Hűűű!!! - tátottam a szám. Valami isteni volt az a hely!
- Szép mi? - mosolyodott el.
- Te amúgy mit dolgozol? Mármint nem vagy valami maffiózó vagy drog díler ugye?!
- Nehhehem - nevetett - Újságíró vagyok.
- Huhh, akkor jó. - mosolyogtam rá én is. Ő egy pillanatra mintha máshol járt volna, de aztán melegen mosolyogva nézett. - Mi az?
- Csodás a mosolyod... - mondta kínosan.
- Köszönöm. - néztem rá elgyötörten, de mégis hálásan.

- Figyelj csak, ha van valami ami szeretnél nyugodtan szólj.
- Öhm.. Kaphatnék esetleg valami pólót és esetleg...egy gatyát. - mondtam zavarban.
- Persze.. - mondta ő is zavarban. Beszaladt az egyik szobába és amikor kijött volt a kezében egy boxer és egy Boston Red Sox-os póló. - Sajnálom de csak ilyen gatyám van amit oda tudok adni..
- Köszönöm, ez is jó! És..a fürdő?? - néztem rá. Borzasztóan zavarban voltam.
- Ott - mutatott az egyik ajtóra - törülköző a falon van, a tartón.

- Ok, köszi. - elindultam a mutatott ajtó felé, de amint beléptem megint elállt a lélegzetem. - Ilyen nincs... - mondtam magamban.
- Újságíró... - morogtam. Ledobtam magamról a dzsuvás cuccokat és megengedtem a forró vizet. Beléptem a kádba és felsóhajtottam. Behúztam a zuhanyzófüggönyt és élveztem ahogy a vízcseppek lezúdulnak, és lemossák rólam a vért, a koszt.
Harminc perce álltam a víz alatt, mikor eszembe jutott, hogy HÉ! mégis csak egy idegen lakásában vagyok, ne folyassam már a vizet. Nem is az izgatott, hogy egy idegennél vagyok. Valahogy megbíztam benne. Elzártam a vizet, és kiléptem a kádból. Lekaptam egy törcsit a tartóról és bebugyoláltam magam.
- Uuum, de finom anyaga van.. - sutyorogtam magamnak. Kiélveztem a drága anyag, finom puhaságát szóval nem siettem el. Ahogy befejeztem, felkaptam a pólót és a boxert, vissza raktam a törülközőt a helyére és kisétáltam. Aaront a kanapén heverészve találtam. Ahogy meglátott felpattant, de megint ÚGY nézett. Úgy ábrándozva. - Mi az megint? - mosolyogtam.
- Semmi. Csak jól áll rajtad a boxerem. - nevetett - Gyere megmutatom a szobád. - fogta meg a kezem, és elkezdett húzni. Át a fürdő ajtó előtt, át még egy ajtó előtt, és át még valahány ajtó előtt. - Ez az! - mondta büszkén - Eredetileg a vendégszoba, de mostantól a te szobád.
- Hűű, azt a jóóóó isteent!! - hűledöztem megint.
Volt egy olyan fali lámpa, ami ... tulajdonképpen.. Egy redőny volt az ablakon.
- Majd ha látod a többit.. - nevetett.
- Umm. - mondtam az értelmes választ.
- Na... Aludj jól! - mondta nevetve és kiment. Én mosolyogva futottam neki, és vetettem magam az ágyra. - Ja, és a lámpa tapssal működik. - jött vissza. Miután kiment még mindig mosolyogva bebújtam a takaró alá, tapsoltam, hogy lekapcsolódjanak a lámpák, és ahogy a sötét körbe ölelt mély álomba zuhantam.

9. fejezet

Sziiasztok! *-*
Nyah, hoztam nektek egy fejezetet, megjött az ihlet. ;) Jó olvasást ti kis bogyeszok :D <3 xoxo.




Felálltam és Peter nyaka köré fontam a karom, majd lassan közelebb hajoltam és megcsókoltam. Bármennyire is undorodtam már tőle muszáj volt, hogy kijussak innen. Ő először meglepődött, de aztán átölelte a derekamat és visszacsókolt. Mikor ledobtam magamról azt az inget amit az előbb vágtak hozzám, akkor ő elmosolyodott és levette a dzsekijét. Hm. Halad a terv. Huncutul rá mosolyogtam és folytattam a terv megvalósítását. Lassan a falnak löktem, arra a helyre ahol pár perccel ezelőtt kinéztem két bilincset. Nem tudom, hogy ez milyen hely lehetett, de nem is akartam megtudni ezért siettem. Óvatosan, nehogy elkezdjenek csörögni, megfogtam, és a csuklójára kattintottam őket. Távolabb léptem és büszke mosollyal figyeltem ahogy rádöbben, mit is tettem. Mielőtt teljesen felfogta volna a dolgot, a szájába nyomtam egy szövetzsepit, nehogy kiáltson. Gyorsan az ajtóhoz futottam és bezártam. Egy dobozt pakoltam az ablak alá, felpattantam rá, kinyitottam, és kimásztam rajta. Felálltam és körbenéztem. Pechükre ismerős volt a hely, ugyanis erre jöttem a bátyámhoz. Emlékeztem, hogyha kimegyek az útra, akkor egyenesen, majd balra és kiérek a sztrádára. Minden erőmet bevetve elkezdtem futni. Futottam,futottam de amikor már kiértem az útra hasra vágódtam. Nem foglalkoztam vele, hanem felpattantam és tovább futottam. Hátra néztem a vállam fölött, hogy követ-e valaki, de ez az egy pillanat is elég volt, hogy neki szaladjak valakinek. Először azt hittem, hogy Jason vagy Peter az, ezért elkezdtem sikítani és rúgkapálni. Ekkor megszólalt:
- Jézusom, jól vagy?! Hiszen te vérzel és az arcod is csupa maszat! - mondta kedvesen.
- Ki vagy te? - kérdeztem félve - Te is Jason-nek dolgozol?
- Mi? - nézett rám furán - Ki az a Jason? - értetlenkedett - Mindegy, nem érdekel... De te jól vagy? -ismételte még egyszer a kérdést.
- Igen...Vagyis...Nem. - hebegtem
- És mi történt veled? - nézett rám kedvesen. Sajnos ez volt az a pillanat amikor már tényleg nem bírtam tovább, és sírva estem volna össze, ha nem kap el.
- Én... Engem...Peter... -zokogtam- Mihéhéhééért?! - egy kicsit riadtan nézett rám, aztán habozás nélkül magához ölelt. Mondjuk...Egy idegen ölelget,este,a sztráda mellett. Aggódnom kellett volna de  már nem volt hozzá erőm.
- Majd én haza viszlek... -suttogta- Hol laksz? - gyorsan ledaráltam neki Steven címét, aztán tovább zokogtam.
Ő továbbra is kitartóan ölelt, és én, borzasztó hálás vagyok érte.

http://www.youtube.com/watch?v=TU7JjJJZi1Q

Infó

Sziiasztok! 
Nem tudom, hogy mikor tudok új fejezetet hozni mert nincs ihletem. :c
Lehet, hogy egy hét de lehet, hogy hamarabb.

Addig is...:
Dance My Life a facebook-on is:
http://www.facebook.com/pages/Dance-My-Life/297436396975452?sk=wall
Kérjük a likeokat! ;)
Puszii: ~CsakÉn

8. fejezet

Sziiasztok!
Az a helyzet, hogy most itthon vagyok. Torokgyulladás. :/ Szóval addig is gondoltam, hogy megbombázlak titeket egy fejezettel. ;) Ha ebből a részből nem is derül ki minden az előző fejezet kicsit misztikus száljáról akkor azt a későbbiekben megmagyarázom de írjatok komit, hogy mit nem értetek (meg úgy amúgy is) és akkor elmondom. ;) Jah, és emlékeztek arra a szavazásra amiben azt kérdeztem, hogy mi legyen a következő fiú szereplő neve? A Jason nyert. És ezt most azért mondom mert ebben a fejezetben feltűnik Jason. ;)
Csókpuszi.:   ~CsakÉn

- NEEEE! - kiáltottam és felültem az ágyban. Ezzel a lendülettel a földre kerültem mivel nagyon az ágy szélén voltam. Mikor kinyitottam a szemem Peter arcát láttam meg. Oda akart hajolni, hogy megcsókoljon viszont nekem anyu szavai visszhangoztak a fejemben. Emiatt gyorsan kigördültem alóla, felpattantam és a fürdőbe rohantam. A tükörből egy elkínzott szempár meredt rám. A maradék sminkem elmosódott...

Néztem magam és nem tudtam, hogy mit gondoljak. Miért rohantam el? És úgy amúgy.. MI A JÓ FENE VOLT EZ AZ ÁLOM?! Amikor utoljára anyuval álmodtam az a halála előtt egy nappal volt... Ezt nem hiszem el... A gondolat menetemet egy hang szakította meg..Pontosabban kettő.
- Hol van? - hallottam az első hangot. Nem Peter volt. De nem is Steven. Akkor ki lehet ez?
- Beszaladt a fürdőbe. - ez volt Peter - Nem tudom, hogy mi baja lehet... De ki kell onnan csalnunk.
- Rendben. Beszélj vele te. - ácsiácsiácsi... Mi az, hogy ki kell engem csalni?!
- Miért pont én Jason?! - ahamm. Ezek szerint ez a fura alak Jason.
- Peter...Te idióta! Azért mert téged ismer! - najó. Én soha nem mondtam, hogy észben nagy.. Egy kicsit csönd volt aztán meghallottam a kopogást.
- Abby drágám! Gyere ki! Nincs semmi baj! Csak rosszat álmodtál! - Ó! Ha tudnád, hogy milyen szépet álmodtam. Elindultam az ajtó felé annak ellenére, hogy az eszem minden erejével azt kiáltotta, hogy ne csináld. De a kíváncsiságom azt suttogta, hogy derítsem ki mi ez... A kezem lassan a kilincsre tettem és lenyomtam. Hiba volt. Ahogy résnyire kinyitottam az ajtót az teljes erővel kivágódott és Peter rám ugrott. Illetve...Nem is. Ez az alak... Aki most rajtam fekszik... Ez Jason! Vergődni kezdtem, sikítottam, rúgtam és haraptam. Mikor rájöttem, hogy ezzel nem érek el semmit úgy csináltam mintha lenyugodtam volna. Jason elengedett és én azonnal felálltam. Szinte kilőttem magam a fürdő ajtón Petert fellökve. Természetesen az én naaagy szerencsémnek köszönhetően Jason rögtön utánam vetette magát és elkapta a derekam. Bele könyököltem a gyomorszájába és megrúgtam az érzékeny pontját. Fájdalmában felkiáltott de nem engedett el. A falhoz vágott és én lecsúsztam.. Elkezdett rugdalni...Mindenhol. Sikítottam de a háttérből még így is meghallottam Peter röhögését. Ezek szerint jól szórakozik...Minden erőmet összeszedve elkaptam Jason bokáját és kicsavartam, ő a földre rogyott én meg Peterre vetettem magam. Ne röhögjön ő... Behúztam neki jobbról és balról is de ekkor valami vagy inkább valaki jól tarkón vágott és elsötétült körülöttem a világ...


*MÁSNAP*


Mikor átsiklottam azon a vékony vonalon ami az ébrenlétet és az álmot választja el homályosan jutott el a tudatomig, hogy mi történt. És az is beszivárgott a tudatomba, hogy már nem a bátyámnál vagyok. Kipislogtam a szempilláim alól és magam körül dobozokat láttam. Lassan felültem és megláttam Petert ahogy a fejét borogatja. Felkötöttem a hajam, hogy jobban lássak és lassan körül néztem. Mikor vissza fordultam Jason egy kockás inget vágott hozzám. Kérdőn néztem rá de ő csak egy határozott "VEDD FEL!" kiáltással elintézett mindent. Mondjuk tény, hogy nem fáztam annyira az ingben de még így is féltem...mit féltem?! Rettegtem. Mit akarnak tőlem? Ezen elgondolkoztam. Összerezzentem a telefon csörgésére. Peter a képernyőre nézett aztán vigyorogva rám.
- Hello Steven! - szólt bele a telefonba. A felismerés sokk-ként ért. A bátyámmal beszél!
- STEVEN!! SEGÍÍÍÍÍÍTS! -kiáltottam - STEVEN!!! STE.. - de nem tudtam befejezni ugyanis egy kéz tapadt a számra. Jason keze. Magához szorított de úgy, hogy alig kaptam levegőt. Már szédültem amikor elengedett. Csak kár, hogy azért engedett el mert Peter letette a telefont.
- MIT AKARTOK TŐLEM?!! - kiáltottam. Ők csak röhögtek. Na itt éreztem azt, hogy betelt a cérna, elszakadt a pohár! Ezúttal Jasonre vetettem rá magam és karmoltam.
- KIKAPAROM A SZEMED TE SZEMÉT!! - ordítottam. De nem számoltam Peterrel. Ő a hajamnál fogva a dobozok közé vágott. Lassan felültem és elkezdtem sírni.

 - Engedjetek el..!!! -kérleltem őket zokogva. A válasz megint a megszokott röhögés volt. Most már nem volt erőm semmihez.
- Buta kislány.. - mondta Peter és fenyegetően közelített felém. Jason kiment a szobából így kettesben maradtunk. Továbbra is közelített de én nem törődtem vele.
"Na látod! Ezért kellett neked New York" szólalt meg bennem a cinikus Abby.
"Végünk..." nyöszörögte a hisztis énem.
"Csinálj már valamit! Gondolj arra, hogy hogyan húztál be neki! És arra, hogy hogyan terítetted le azokat a barmokat a folyosón!!" ordított a gyakorlatias és önfejű Abby. Skizofrén lettem. De ennek ellenére a szökésen kezdtem el gondolkozni. Mikor már öt perce tűrtem azt, hogy Peter sétálgat körülöttem beugrott a tökéletes terv. Eldöntöttem, hogy véghez viszem.
És ez volt a legnehezebb..


http://www.youtube.com/watch?v=vjIwmJMqrco

7. fejezet

Sziiasztok! Nah itt van a friss! Jó olvasást! És könyörögve kérlek titeket, hogy legalább három komi legyen.! Könyörgöm! Remélem ez most nem lett nektek olyan rövid. :$ <3 Nem lett olyan hosszú de nem olyan rövid mint a legutóbbiak.
Csöpp infó: A nagymamáját Emily Stratbau-nak a nagypapáját pedig Harold Stratbau-nak hívják.

Puszii.: ~CsakÉn






Egy kertben álltam. Szépen sütött a nap. Körülöttem gyönyörű virágok voltak... Ismerős volt a hely de nem tudtam, hogy pontosan hol vagyok.. Olyan ismerős... Elindultam a virágok közötti kis ösvényen. Mentem előre és egyszer csak megláttam a hintát a patak mellett. Egy percre beugrott valami de olyan rövid időre, hogy nem is tudtam megfejteni, hogy mi volt az a valami. Leültem a hintára és kapkodtam a fejem a sok szépséges dolog között. Hátra pillantottam és akkor megláttam őt.

- Anyu? - suttogtam. Kicsit fiatalabb volt mint emlékeztem de félreérthetetlenül ő volt az. Ott állt a két számmal nagyobb pólójában, farmerében és flip-flop papucsában, felcsatolt hajjal. Az én hippi anyukám.
- Abby, drágám! Szia kincsem! Már vártalak! - mosolygott rám. És akkor beugrott! A nagyiék birtokán voltam! Kicsi koromban és még anyu halála előtt is sokszor jártunk ide, sőt, egyedül is sokat jártam ide ha gondolkodni akartam. Messzebb volt Detroit-tól de kocsival nem olyan vészes. Fel pattantam a hintáról és bámultam felé. - Mi a baj? Nem örülsz, hogy látsz manó? - azóta senki sem
 hívott így. Elsírtam magam és elkezdtem rohanni felé. A parton egy percre megálltam de utána nem haboztam mert emlékeztem, hogy mindig ezen rohantam át és, hogy csak térdig ér a víz. Szóval belevetettem magam a vízbe. Hűvöse jól esett a bőrömnek de ez most nem is olyan fontos. A túl parton kikecmeregtem és rohantam tovább felé. Ő kitárta a karját és én hozzá bújtam. Azonnal megcsapott parfümje illata és és ruhái selymes érzése. Kedvesen  átölelt és puszikat nyomott a hajamba. - Jajj, ne sírj kicsim! Tudod, hogy ilyenkor én is elsírom magam!
- S-s-sajnálom m-mama! - csuklottam a kedvenc angóra pulcsijába. Ő hajamat simogatta és csitítgatott. Mikor alább hagyott a sírásom eltolt magától és rám mosolygott...úgy ahogy csak egy anya tud. - Te...hogyan kerülsz ide? - szedtem össze magam.
- El kell mondanom neked valamit! - komolyodott el - de gyere, előbb menjünk be.
- És a nagyiék? - értetlenkedtem - Ők tudják, hogy te... itt  vagy?
- Ők most nincsenek itt. Gyere! - mivel a nagyiék háza a patak túl partján van azt hittem, hogy újra át kell gázolnunk a a csordogálón de anyu csak... átlebegett a túl partra. Én csak pilláztam mint valami... hal..? Erre ő felém intett és én is csak átlebegtem.
- Ez meg mi volt?- kérdeztem csodálkozva de ő csak legyintett és elkezdett a ház felé húzni. Út közben megfogta a kezem és úgy sétáltunk mint kis koromban. Újra elkezdtem könnyezni mert újra eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik. Oda értünk a házhoz és én elcsodálkoztam rajta, hogy most is milyen jó állapotban van. Anyu kinyitott az ajtót és elárasztott a "Nagyi illat".
- Te menj a nappaliba és én addig főzök egy teát. - elindultam az ismert úton.  A boltív alatt át a lefele vezető lépcsőig, le a lépcsőn és a szemem elé tárult a megszokott helység szépsége.

A könyvek varázslatos illata és a párnákból áradó ibolya illat. Szerettem itt lenni. A könyves polcról levettem a családi fényképalbumot és elkezdtem nézegetni. Volt anyuról kép mikor kicsi, a kórházban is volt mikor megszülettem. A karjában tartott és a kamerába mosolygott. Aztán egy kép az első szülinapomról. És a másodikról s így tovább egészen a tizenharmadik szülinapomig. Emlékszem akkor volt egy nagy bulim. Az egész osztály ott volt de a végére úgy éreztem, hogy az volt a világ legrosszabb szülinapja. Akkor láttam először, hogy anyu és apu veszekednek. És nem mellesleg az osztály rossz fiúja letépte a macim fejét és beledobta a wc-be. Mondjuk később anyu kiszedte és beraktuk egy dobozba a teste mellé és eltemettük. Azt hiszem, hogy itt van valamelyik fa alatt. Tovább lapoztam az albumban és megálltam egy képnél. Ott voltunk mi. Mindannyian. Anyu,apu, én és a kis újszülött Lisa. Az volt életünk legboldogabb időszaka. Rá három évre anyu meghalt. Vagy.. nem is tudom.. Ha meghalt, hogy a rákomba lehet itt?! De ezen már nem volt időm gondolkozni mert akkor jött le a lépcsőn.
- Itt a tea. A kedvencedet csináltam! Mézes- gyümölcsös. - mosolygott rám. Én vissza mosolyogtam és elvettem a teát. Ő pedig az albumot ragadta ki a kezemből. Nem tudom, de mintha úgy láttam volna, hogy belecsúsztat egy kis cetlit és lerakja az asztalra.
- Szóval Anyu.. Mit akartál mondani? - váltottam komolyra a szót miközben a teámat szürcsölgettem.
- Kicsim! - váltott ő is komolyra - Tudod én szoktam néha onnan fentről a felhőkről leskelődni az én kicsi lányaim után. - nézett rám - És most nagyon nem tetszik az akit az utadba vetett a sors. - vette át a stílust ezoterikusra - Akinek most az ágyában alszol. - mivaaan? Akkor anyu most Peter-ről beszél?
- Anyu.. te most kiről beszélsz? És mi az, hogy alszom? Te is csak egy álom vagy? - kérdeztem újra könnyezve.
- Igen. Igen Abby, Peter Frekwahgt [ejtsd: Fríkvéjt] az aki nem tetszik nekem.
- Dedede... ezt hogyan érted anya?- értetlenkedtem.
- Én csak annyit mondok, hogy borzasztóan vigyázz ezzel a fiúval!
- Mit tegyek anya? - tettem le a bögrét - Nem sokára elköltözök. Az a csók pedig... Én.. nem tudom.. ez nem olyan komoly..

 - Nem olyan komoly?! Kicsi korod óta szerelmes vagy belé!!! - kiáltott anyu.
- Az... Nem tudok mit mondani. Te ismersz anyu. - mosolyogtam rá. De ő nem mosolygott vissza. Fel állt, kivette a kezemből a bögrét és felment. Vártam arra, hogy vissza jöjjön. Jött is. Rohant.
- Kicsim bízz bennem! Kérlek! Vigyázz ezzel a fiúval mert - és eltűnt. Anyu köddé vált. A szoba elmosódott körülöttem és térdre estem.

- NEEEEE!!! - kiáltottam és felültem az ágyban.





*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Harold! Te tetted ki az asztalra a fényképalbumot? - kiáltott férjének Emily.
- Nem! - jött a válasz. A hölgy megvonta a vállát, fel vette az albumot és elcsoszogott vele a polcig és lerakta. Azonban Emily Stratbau nem vette észre a lapok közé csúsztatott kis fecnit. Úgy ahogy senki.






http://www.youtube.com/watch?v=bhzJO34SCoc