13.fejezet (part.0,5.)

Sziasztook. :D
A szavazatok alapján gyakrabban kértek, rövidebbet. Mindenkinek megfelel ha 4, vagy 5 naponta rakok fel újat?

De a fejezetről... Mint látjátok ez csak a 13.fejezet első fele. :D Négy részletben fogom hozni, MERT NINCS IHLET. :(
Elcsattan az első csók Abby és Aaron között.. Mi lesz a folytatás?




- Nenenene... - ráztam meg lassan a fejem, és elhúzódtam Aarontól.
- Miért? - nézte még mindig vágyakozva az ajkaim.
- Mert.. - pillantottam fel rá, majd mosolyogva megráztam a fejem - A fenébe az elővigyázatossággal! - és éhesen csókoltam, ott ahol értem. Úgy szorítottuk egymást mintha az életünk múlna a másikon. Csak arra tudtam gondolni, hogy még közelebb akarom magamhoz érezni. Teljesen elvesztettem a fejem.
- Sss...van időnk.. - kacsintott rám. Én nevetve abbahagytam , és mellkasára fektettem a fejem.  - Ez a legjobb dolog az életemben... - nyomott egy puszit a hajamba.
- Mi? Az, hogy találtál az út szélén egy mocskos, véres lányt? - néztem mereven a szemközti falat, mert féltem a választól.
- Héj! - kiáltotta, és úgy fordult, hogy én legyek alul - Az, hogy találkoztam egy gyönyörű, kifinomult, édes lánnyal. - mondta, és minden egyes szónál, nyomott egy puszit az orromra.

Név változás :D

Mostantól a "nevem": Faith

Az új fejit is nemsokára hozom! ;) <3

12. fejezet

Sziasztok!
Mint már mondtam, elnézést a szünetért, de el kell döntenetek, hogy gyakrabban, rövidebbet vagy ritkábban, hosszabbat. Ott oldalt, látod ott fönt, van egy kis szavazás is erről, szóval vagy szavazz, vagy ha komiban írod azt is beleszámítom. ;)
De nem is szövegelek, jó olvasást!





Amikor meglátta, hogy ott vagyok, abba hagyta a táncot, és halkan csak annyit súgott:
-Sajnálom Abby. Ő kényszerített. - mondta, és ekkor Peter sétált ki az egyik beugró mögül, egy pisztollyal a kezében.
- Köszönjük a teljesítményét Aaron! - mondta vigyorogva, majd egy golyót repített Aaron fejébe. A hangjától összerezzentem, és végig néztem ahogy Aaron lerogy a földre. A szeme a távolba meredt, és az én torkomból előtört a zokogás.
- Miért csinálod ezt Peter?! - kérdeztem hisztérikusan - Miért?! -ordítottam.
- Azt neked nem kell tudnod.. - somolygott - De már nincs rád szükségünk... - a pisztolyt felém fordította, elsütötte....




...és én ekkor ébredtem fel. A saját könnyeimtől áztatott takarót markoltam, és zokogtam. Aaron rontott be a szobába, kezében egy baseboll ütővel.
- MI VAN?! - kiáltotta és ütött egyet-kettőt a sötétben, de mikor nem jött válasz csapás, tapsolt kettőt és felkapcsolódtak a lámpák.  Ekkor meglátott engem, ahogy sápadtan,könnyesen ülök az ágyban. Egy fáradt,sajnálkozó sóhajt hallatott, majd lerakta az ütőt, és odasétált hozzám. - Szabad? - kérdezte. Én hüppögve bólintottam, ő pedig bemászott mellém. Szorosan magához ölelt, és pár "Semmi baj-t" lehet a hajamba.
- Miért sírsz? - kérdezte csendesen.
- Úgy félek.. - bújtam hozzá.
- Miért?
- Én.. nehhem tudok róla beszélnihhii - tört rám újra elemi erővel a zokogást.
- Nincs semmi baj...kérlek ne sírj! - óvatosan az állam alá nyúlt, felemelte a fejem, és mélyen a szemembe nézett. - Ha velem vagy nem kell félned.. - suttogta majd gyengéden, vágytól fűtötten megcsókolt.

 

 

 

Mary Kate Salvatore Élete

Sziasztok!
Elnézést a szünet miatt, de fuuh. :)

Először is.: egy lány elküldte nekem az írását.
Bár még nagyon az elején tart, engem megfogott.
Egy történet amiben szerepelnek boszorkányok,vámpírok,alakváltók,vérfarkasok,látók, szellemek egy meggyötört tini lány szemszögéből? WOW!
Jó, mondjuk így elmondva elég "hétköznapi" történetnek tűnik, de hidd el, le fog nyűgözni.
Ha érdekel akkor KATT IDE!! :)

Jó olvasást!

xoxo.: ~CsakÉn

11. fejezet

Hello. (:
Ez most csak egy kis átvezetés, a nagy..dolgok előtt. Hihi.
Jó olvasást!
xoxo.: ~CsakÉn





Zenére ébredtem. De nem ám olyan "lötyi" zenére.. Lassan kinyitottam a szemem, és tudatosult bennem, hogy nem, nem álmodtam. Tényleg Aaron lakásán vagyok. Tényleg megtörténtek az előző nap (talán napok?) eseményei. Lustán nyújtóztam egyet, majd felálltam. Kicsit szédültem, de ezt betudtam a a NAAGY alvásnak. Körbenéztem, de nem láttam seholse egy kikészített ruhát, mint a mesékben, vagy a filmekben. Illetve de! A tegnapi ruhám, szépen, frissen mosottan hevert az ágy végén, és volt ott egy zöld, kötött pulcsi is. Gyorsan felkaptam magamra, de mivel a pulcsi pár számmal nagyobb volt, ezért hátul kötöttem rá egy csomót. Belekukkantottam a tükörbe, és mikor rögzítettem, hogy egész elfogadhatóan nézek ki, akkor oda billegtem az ajtóhoz, de először csak kikukucskáltam, majd amikor a zene felerősödött, akkor kiléptem a folyosóra. Ez a hely reggel még gyönyörűbb. Ez az egy fix.
A zene hatására a vérem lüktetett, az ereimben száguldott a táncolás utáni vágy. Mivel elég furcsán nézett volna ki, ha elkezdtem volna táncolni, ezért inkább neki dőltem egy kicsit a falnak, hogy lenyugodjak.

A zene nem hagyott nyugodni, a lában fogta a ritmust. Lecsúsztam a fal tövébe, átöleltem a térdem, és hintáztam egy kicsit. Úgy mint kisiskolás koromban.. Lassan felálltam, és oda léptem a boltívhez ami a nappaliba vezetett. Megláttam Aaron-t...és..táncolt!



http://www.youtube.com/watch?v=iUB0cM-Yf6E